Hogyan maradjunk talpon?!

Depresszió okai

A depressziót majdnem mindig külső esemény váltja ki. Ezért segítségképpen bemutatjuk a leggyakoribb okokat, hogy fellépésükkor ne legyünk tehetetlenül kiszolgáltatva a lehangoltságnak. Szeretném ezeket jelentőségük és gyakoriságuk sorrendjében pontosan leírni.

1. Csalódás. Depressziós emberek százait vizsgáltam meg, és megállapítottam, hogy kivétel nélkül minden depresszió csalódással kezdődik, vagy olyan élménnyel, ami a pácienst elkeserítette. Ha minden normálisan megy, senki nem lesz depressziós. De az élet csalódásokat hoz magával: valami vagy valaki nem felel meg a várakozásoknak. A kiváltó faktor különböző lehet. Egy asszony depressziója pl. úgy kezdődött, hogy kedvenc rózsabokra elszáradt. Más esetben a férj bosszankodó megjegyzése okozta a betegség kitörését. Számtalan szülő depresszíven reagál, ha gyermekei rossz osztályzatokat hoznak haza.

Persze a csalódásokat leggyakrabban az embertársak okozzák, akik túlterheltségük, testi kimerültségük vagy más okok miatt ingerültek, meggondolatlanok illetve barátságtalanok. Ha valaki jobban szereti magát, mint azt, aki megsértette, bosszús lesz, kedvetlen, gyorsan lelohad a jókedve, tehát egy enyhe depresszió alakul ki nála. Ha aztán teret enged ennek a fájdalomnak, az gyötrődéssé, végül kétségbeeséssé terebélyesedhet.

Minél jobban szeretjük azt, aki elutasít, annál nagyobb a kedvetlenségünk. Mindannyian vágyódunk megbecsülés után, ennek következtében a szeretett személlyel szemben lép fel a leghevesebb depresszív reakció. Nemrég egy újság arról a családapáról írt, aki tanító volt, és akitől felesége váratlanul elvált, hogy máshoz menjen férjhez. Ez a férfi annyira elfoglalt, hogy nem vette észre, mennyire elégedetlen felesége a házasságukkal. Ezt mondta: „Majdnem egy évig tartott, amíg el tudtam fogadni a tényeket. Mielőtt a feleségem elhagyott, nem ismertem a depressziót. De hirtelen kihúzták a talajt a lábam alól. Hetekig csak azt kívántam, bárcsak meghalnék.” A magabiztos férfiak depresszióját ilyen élmény is okozhatja.

Gyermekek depresszióját szeretetük tárgya, vagyis apja, anyja is kiválthatja. Függetlenül attól, hogy van-e erre okuk vagy sem, időnként az a benyomásuk, hogy szüleik nem értenek egyet velük, vagy ami még rosszabb, azt kívánnák, hogy bár a világra se jöttek volna. Ettől a gondolattól szinte biztosan depresszívvé lesznek. A legtöbb, amit a szülők gyermekeiknek adhatnak, az a szükséges fegyelmezésen kívül a kellő pillanatban elhangzó szerető bátorítás.

A magányosság nemcsak oka, de következménye is a depressziónak. Aki szeretete tárgyát elvesztette, vagy az őt elutasította, egyedüllétében fogékony lesz a búskomorságra. Ezt a szenvedést csak egy másik ember szeretete gyógyíthatja. De aki depressziós, sajnos hajlik arra, hogy elhúzódjék az emberektől. Azok pedig többnyire kizárólag magukkal foglalkoznak, és észre sem veszik, hogy valakinek mellettük szerető törődésre lenne szüksége.

2. Az önértékelés hiánya. Szinte minden depressziós embernél megtalálható. Egyre fogy, mert búskomor, és irreális várakozásai a jövőre nézve akadályozzák önmaga elfogadását. Ez különösen a perfekcionistára érvényes, aki mindent tökleletesen szeretne elvégezni, ezért soha nem tud osztatlanul örülni teljesítményeinek. Egyik fiam kitűnően zongorázik. A 9. osztály tanulójaként egy esti Istentiszteleten először játszott nagyobb hallgatóság előtt. Lelkesen hallgattam, és persze nagyon büszke voltam rá. Utána átöleltem és ezt mondtam: „Fiam, ma este nagyszerű voltál.” – „Nem egészen – válaszolta -, egyszer félreütöttem.” Mivel 500 hang közül egyet nem talált el, előadását kudarcként élte meg. Minden az alkalmazott mértéktől függ. A depressziós ember tipikus panaszai ezek: „Nem bírom ki magam,” vagy „velem semmit sem lehet kezdeni.” Ez a vonás a temperamentumtól függ, és olyan fontos, hogy később még egy tejes fejezetet szánunk rá.

3. Hamis mértékek. Depresszió keletkezhet abból, ha valaki olyanhoz hasonlítjuk magunkat, aki jobban érvényesül. Ez elégedetlenséget szül saját eredményeinkkel kapcsolatban. Aztán ha túl sokat foglalkozunk magunkkal, az is eredményezhet levertséget. Amikor hamis mértéket használunk, saját gyengeségeinket a másik erős oldalával hasonlítjuk össze. Ez teljesen értelmetlen, mert a másik gyengeségét ilyenkor nem vesszük figyelembe. Így keletkezik az irigység és az önmagunkkal való elégedetlenség.

Különösen veszélyes a különböző vagyoni helyzetek összemérése. A 73. zsoltárban ez áll (3. v.): „Irigykedtem a kevélyekre...” Az okos ember hallgat az intésre: „Elégedjetek meg azzal, amitek van.”

4. Ambivalencia (ellentétes érzelmek együttes jelentkezése). Néhány pszichiáter, közöttük dr. Ostow, a lelki kettősséget tartja a depresszió leggyakoribb kiváltó okának. Az ambivalencia, vagy kettősség érzés olyan, mint egy csapda, amiből az ember nem tudja magát kiszabadítani, pedig elviselhetetlen a helyzete. Miközben megpróbál szabadulni, ambivalensen reagál, más szavakkal apatikus (közömbös) lesz, és sem szeretetet, sem gyűlöletet nem érez.

Ez az érzés nem csak depressziót okoz, de pl. sok válás hátterében is fellelhető. Ha pl. egy párnak nem kívánt terhesség miatt kell összeházasodnia, egyiküknek az lehet a benyomása, hogy elvesztette a szabadságát. Egy ideig ebben a kettősségben él, majd hirtelen agresszív lesz. Olyan házaspárok is rabnak érezhetik magukat, akiknek a házassága könnyebben indult. Ha gyorsan jönnek a gyerekek egymás után, ha hiányzik a jó képzettség, vagy túl nagy a felelősség, könnyen kifejlődik az ambivalens depresszió, amely mindig ellenséges érzelmeket táplál az iránt, akit okol. A házasságban persze ez a társ. A kamaszkorú fiatalok szüleikkel fordulnak szembe, ha úgy vélik, hogy szabadságukat az iskola, a tekintélyt képviselő személyek és kötelességeik miatt veszítették el. Ügyes, sikeres asszonyok, különösen, ha hosszú ideig és szívesen gyakorolták hivatásukat, de kisgyermekeik miatt otthon kell maradniuk, nemritkán úgy élik át, mintha börtönben ülnének. A háztartás, pelenkamosás és a gyerekekkel való foglalkozás nem elégíti ki intellektuális igényeiket. Az a benyomásuk, hogy szeretteik a szabadságtól fosztják meg őket. Ma erősen hangsúlyozzák az emancipációt és az asszonyok hivatásbeli sikereit, ami csak összetettebbé tesz) ezt a problémát. Megkérdeztem egy asszonytól, hogy mivel foglalkozik, mire rezignáltan válaszolt: „Ő, én csak háziasszony és csak anya vagyok.” Az ilyen beállítottság növeli a depressziók számát. Az egész élet perspektívájából nézve feltehetjük a kérdést, van-e annál jobb, mint háziasszonynak, anyának, férjnek, vagy apának lenni. A hamis értékítélet szükségszerűen depresszióhoz vezet.

5. Betegség. Minden embernek vannak gyenge pontjai. Némelyek jobban el tudják viselni a külső nyomást és a depressziót teremtő feltételeket, mint mások. De bármennyire nagy is az ellenálló képessége valakinek, a betegség, különösen ha hosszadalmas, meggyengítheti. Dr. Ostow ezt így magyarázza: „Testi okok is kiválthatják a depressziót. Egy fertőző májgyulladás tüneteinek elmúlása után még hosszabb ideig kimerültnek érzi magát az ember, fáradékony lesz és sokszor lehangolt is. A Pfeifer-féle mirigyláz is elősegíti a depresszió kifejlődését, bár kisebb mértékben. A Parkinsonkór, ami az agyban egy terület működészavara, általában lehangoltsággal jár. Orvosságok is kiválthatnak depressziókat. A régebben alkalmazott »Rausedyl« vérnyomáscsökkentő, az arra hajlamos egyénnél lehangoltságot okozhat. Tompító hatása miatt nyugtatóként hat, és alkalmazzák a szkizofrénia kezelésénél is. A nyugtatók is kiválthatnak depressziót. A kortizon és származékai tetterőssé és elevenebbé teszik az embereket. Nagy adagban és hosszabb időn át szedve azonban depresszív reakciót idézhetnek elő. Ugyanez áll – némely orvos véleménye szerint – a rendszeresen szedett fogamzásgátlókra. Ez a vélekedés ugyan nem bizonyított, de nem is vethető el.” A betegség által testileg vagy lelkileg legyengült embernek sok minden megoldhatatlannak tűnik. Valószínűleg az önsajnálat is akkor áll legközelebb hozzánk, ha megbetegszünk.

6. A test működési rendellenességei. Sok szakember a depressziók jelentős számát a test vagy a belső elválasztású mirigyek különösen a pajzsmirigy – működési zavaraira vezeti vissza. Mások vitatják ezt és állítják, hogy a depresszió egy traumatikus élmény által kiváltott helytelen reakció, és csak ritkán vezethető vissza pusztán testi (biológiai) okokra.

Néhány betegen a gyógyszeres kezelés segít, ezáltal aztán némelyek igazolva látják, hogy a test működési zavarairól van szó. Beszélnek még az agy biokémiai folyamataiban bekövetkezett működészavarról. Egy orvos barátomtól tudom, hogy ezt a területet ma nagyon intenzíven kutatják. Korai lenne végső ítéletet mondani. Mert ha a biológiai működés összefüggésbe is hozható a depresszióval, ettől még nem tudjuk, hogy a testi tünetek maguktól lépnek-e fel, vagy a hamis gondolkodásmód váltja ki azokat. A negatív vagy önromboló gondolatok zavarhatják a testi funkciókat és felboríthatják az érzékeny, kémiai és hormonális folyamatok egyensúlyát; ezért a súlyosan depresszív emberek keressék fel az orvost. Aki követi az orvos tanácsait és az ebben a könyvben ajánlott gondolkodási mintákat, azon segíteni lehet akkor is, ha depressziója pusztán testi okokra vezethető vissza.

7. Szülés utáni depresszió. Szinte minden depresszióról szóló könyv megemlíti. Még egy szangvinikus anya is lehet a pszichikai kimerültségtőt búskomorrá a szülés után. Kilenc hónapon át növekedett benne ez az új élet, és most hirtelen nincs ott többé. A fiatal anyának máról-holnapra új életformát kell megszoknia. Vigasztalni kell őt azzal, hogy a kimerült állapot ilyenkor teljesen normális és gyorsan el fog múlni. Még egy intés: aki az első gyermeknél nem lesz depressziós, a másodiknál vagy a harmadiknál megbetegedhet. Mások az álmok és a vágyak és más a valóság. Rövid idő alatt megtudja a fiatal anya, hogy a csecsemő nemcsak „aranyos, édes, és szeretnivaló”, hanem követelődző, bekakil, nehezen elégíthető ki és óbégat. Talán még szoptatni sem kívánja gyermekét, ha ez fájdalmat okoz. Depressziójában bűnösnek is érezheti magát, és így még rosszabb állapotba kerül. Az ilyen depresszió ellen a legjobb általam ismert gyógyszer a gondos, szerető, gyöngéd fért. Ha egy fiatalember önmagánál jobban szereti a feleségét, akkor pszichikai kimerültségében elhalmozza türelemmel és szeretettel. Lehet, hogy ingerült és nehéz vele bánni, de a fért soha nem felejtheti el, hogy ezt a helyzetet ő is okozta. Próbáljon meg felesége hangulatán javítani és önbizalmát erősíteni. Én azt ajánlom, hogy a fiatal apa a szülés után vegyen ki egy hét szabadságot, és töltse azt a feleségével. A szeretetnek ez a bevetése jutalmat nyer. Ha az asszonyok először elutasítóan reagálnak is, a depresszió elmúlásakor értékelik férjük magatartását. Valaki ezt mondta: „gyermekünk születése után nagyon utálatos voltam hozzá. Később azonban megláttam, milyen nagyszerűen viselkedett.”

Néha hosszan elhúzódik a depresszió. Feltételezem – amíg orvosilag meg nem cáfolják –, hogy ez az anya gondolkozásmódján is múlik. Ha hosszú idő elteltével még tart a depresszió és nem kapja vissza életkedvét, feltételezhetjük, hogy teret engedett az önsajnálatnak. Asszonyok, akik később jó anyák lettek, bevallják, hogy gyermeküket a szülés után még sokáig elutasították. Bosszantotta őket, hogy állandóan igénybe vette erejüket, idejüket, sőt még az is, hogy férjük és barátaik szeretete attól kezdve megoszlott.

Sok asszony örül, ha várandós. S élvezik, ha tisztelik őket terhességükért. De a szülés után a gyermek kerül a figyelem középpontjába. Depresszióra hajló asszonyok egyfajta érzelmi telítettséget élveznek a terhesség alatt, de a szülés után üresség támad bennük. Ezek az asszonyok rossz irányú gondolataikkal okozzák a legtöbb problémát saját maguknak.

8. Túlhajtott szellemi tevékenység. Vannak aktív, alkotó emberek, akik ötödik vagy hatodik évtizedükben sajátságos depresszív fázisba jutnak. Természetük nem hajlik búskomorságra, mégis nehezen győznek le egyes helyzeteket. Ezt a kérdést írásban még nem tárgyalták, de az utóbbi években fokozottan kutatták. fia a kolerikus eléri az 5. vagy a 6. x-et, hétköznapjai megtelnek különféle dolgok zűrzavarával, tervekkel, szakadatlan aktivitással, és nem tud már szellemileg kikapcsolódni. Koncentrálóképessége csökken, és a magabiztos embereknél ez kínzó élmény. Bosszúsan és csalódottan reagál arra, hogy nem tud már kitartóan dolgozni, és nem veszi észre, hogy idegessége és aggodalmaskodása csak súlyosbítja a problémát. Ha nem tanul meg idejével és magánügyeivel helyesen bánni, rosszabbodik az állapota.

A depresszió ezen formájának világos jele a hirtelen és alaptalan ingerültség. Egy hétvégén hazajön az apa, aki azelőtt mindig szívesen tartózkodott otthon. Találkozik gyermekeivel, akiket szeret, de egyszerre tudatára ébred a lármának és vitatkozásnak, dühös és heves lesz, berohan a hálószobába és felteszi magának a kérdést: „Ugyan mi van velem? Hiszen a gyerekek évek óta ilyenek. Mitől lettem hirtelen ilyen indulatos?”

Az okot néhány orvos hormonális vagy kémiai változásokban látja. De a kérdés megmarad: vajon az intenzív szellemi tevékenység kimeríti az agyat és a mirigyekben olyan láncreakciókat vált ki, melyek aztán felborítják a hormonális egyensúlyt? Bárhogy is van, a depressziónak ez a formája jól befolyásolható orvosságokkal. Némelyik orvos teljesítmény csökkentő gyógyszereket ír fel, hogy a hiperaktivitást visszaszorítsa, és ezzel egyidejűleg hangsúlyozza a szabadidő értékét. De a legtöbb aktív ember inkább azért szed orvosságokat, hogy megtarthassa erős munkabírását.

9. Elutasítás. Minden embernek rendkívül nagy szüksége van a szeretetre. Ha nem kapja meg, könnyen felléphet a depresszió. Ez megkezdődhet már korán, a nem kívánt gyermeknél, aki fél szülei elutasításától. Fellép fiataloknál, ha a hasonló korúak elutasítják; asszonyoknál, ha úgy érzik, hogy férjük, vagy valaki, akit csodálnak, megvonja tőlük a szeretetet. Férfiak akkor tapasztalják ezt, ha elveszítik feleségük szeretetét, vagy munkahelyüket, vagy egy barát, akiben bíztak, elárulja őket. A beteget ilyenkor tejesen leköti az elszenvedett igazságtalanság és az elutasítottságából fakadó magányosság.

10. Túlzott célkitűzések is eredményezhetnek depressziót. Az ember olyan lény, aki célokat tűz maga elé és azokat próbálja megvalósítani. Ha szem elől veszti a célt, akkor feladja a harcot. De valahányszor legfontosabb célként emel ki valamit, és azt el is éri, depresszív fázisba jut. Ezért minden embernek rövid és hosszú távra is kell terveznie, és tervei sorrendjét gyakran megvizsgálnia. A nagyon céltudatos emberek ritkán depressziósak. Egy tervük megvalósulása előtt már három újat kovácsolnak. Tanulhatunk tőlük, és ne engedjünk, hogy szellemi vákuum keletkezzen bennünk, valamint ügyeljünk, hogy mindig legyenek újabb célkitűzéseink.

 Egy önmagát sajnáló asszony állandóan így panaszkodott: „semminek nem tudok örülni.” Nyilván túl sokat foglalkozott a saját személyével. A nagyszámú búskomor, problémákkal terhelt ember a bizonyíték rá, hogy mennyire hiányoznak sokakból az értékes célkitűzések.

Az értékes cél

Soha ne elégedjünk meg másodrangú vagy önző célokkal. Earl Nightingale több embert aktivizált, mint bármelyik kortársa. Azt tanácsolja, hogy soha ne törekedjünk gazdagságra, ha sikerre vágyunk, hanem mindenekelőtt olyan célokat tűzzünk ki, amelyek embertársainknak is hasznosak. Ő megértette ezt a bibliai elvet: „Adjatok, nektek is adatik.” Az általam ismert leggazdagabb emberek életüket önzetlenül másoknak szánták. Az ilyen cél befolyásolja az egész életvitelt, akár eladunk, akár főzünk, vagy ipari űzünk. Az igazi gazdagságnak természetesen nincs semmi köze pénzhez vagy anyagi eredményhez. Ha valaki vagyont szerez anélkül hogy embertársait segítené, nem lesz boldog.

Egy okos ingatlanügynök barátom, aki drága ingatlanokat adott el, azt mondta egyszer: „nem lehet egy házzal boldogságot is vásárolni”. Ellenben ha másokon is segített, saját házának is másként tud örülni. Ez a magánfilozófiája: „Egy ház ne státusszimbólum legyen, hanem azt fejezze ki, hogy mennyire segítesz embertársaidnak.” Egy bizonyos: a boldog embereknek határozott céljaik vannak, amelyekhez ilyen vagy olyan formában hozzátartozik mások segítése. Segítségre szorulók pedig mindig lesznek.

Összefoglalás

A depresszió nem véletlenül jön létre, mindig van oka. Még a látszólag megmagyarázhatatlan, szülés utáni depressziónál is, az újszülött gyermek a kiváltó tényező. A lehangoltság említett 10 oka általános érvényű ugyan és alapvető jelentőségű, mégsem tárja fel a betegség gyökerét. Különben sok ember miért nem lesz depresszív az említett problémák ellenére sem? Miért esnek sokan mély depresszióba, míg mások ki tudnak menekülni belőle?