Hogyan maradjunk talpon?!

Depresszió és a zene

A zene befolyásolja az emberi érzékeket, jobban mint gondolnánk, megelevenítő, felvidító illetve nyomasztó hatása miatt. Néha bosszant is. Hangulatokat kelt, sokszor tartósan.

Ha a zenének az emberekre gyakorolt hatását szeretnénk felismerni, figyeljük meg egy parádé folyamán saját magunkat. Hangulatunk, a különböző melódiák hatására, amiket a zenekar játszik, változik. A test lendületbe jön a zene ritmusára, legyen az népi, vagy katonazene, avagy lendületes melódia.

Mielőtt a modern kommunikációs rendszerek lehetővé tették, hogy a zene minden elgondolható fajtájának kitegyük magunkat, a kultúra előnyben részesített egy bizonyos fajta zenét. Mindenekelőtt nyugaton voltak meg a legfejlettebb zenei formák. Egyetlen kultúrában sem fejlődött a zene ilyen mesteri szintre, mint itt, a különböző vallások és kultúrák befolyása nyomán.

Vidám zenét szinte csak a nyugati társadalmakban találhatunk, főként azért, mert a legközelebbi múltban a keresztyénség és a zsidóság minden más vallásnál jobban befolyásolta a zenét. A pogányság, a világ más országaiban inkább a panaszos énekeket és a recitativót (énekbeszédet) ismerte. Az ilyen zene főként moll-tónusban szólal meg.

Az Ószövetségben, ha valaki Istennel való kapcsolatában nagy örömet élt át, énekre fakadt. Az Újszövetség szintén arról tudósít, hogy az első jele annak, ha valakiben a Szent Szellem lakozást vesz, hogy dicsérő ének jön az ajkára (Ef 5,18-20). Ezért a legjelentősebb zeneműveket a keresztyénség hozta létre, hogy a különféle zenei formákkal is Istent dicsérjék. A zenét Isten áldásul adta, hogy az ember ezáltal is kifejezhesse érzéseit.

Az egyik előző fejezetben rámutattunk, hogy az érzelmeket a gondolatok határozzák meg. A zene kivétel ez alól a szabály alól, mivel úgy, mint a gyógyszerek és a drogok, bizonyos mértékig kikerülik az értelmet, és az érzelmeket befolyásolják. Egy családban ezért épp olyan fontos a közösen hallgatott zene tudatos kiválasztása, mint a gyógyszerhasználat ellenőrzése.

A zene befolyásolja a hangulatot

Korunkban, mondhatnánk a depresszió korában, a zene önmagában is depresszióra hangol, vagy ha a komponista depressziós volt, művei is ezt a hangulatot tükrözik. Sokszor mindkét esetről szó van. Némelyek az ördögöt vádolják a zenének ezért a rossz használatáért és ezzel az embereket félelembe kergetik. Én inkább annak a ténynek a természetes következményét látom ebben, hogy Jézus Krisztust kihagyják az életükből. Ha sok ismert sláger szövegét megfigyeljük, aránytalanul sok panaszt találunk bennük. A rossz hangulat és kedvetlenség a modern zene ismertetőjele. Erre van legkevésbé szüksége a búskomor embernek. De sajátságos módon komor hangulatában éppen az ilyen zenét választja ki.

A nyugat egykor vidám zenéjének minősége gyorsan romlik, és egyre jobban hasonlít azokhoz a nyomasztó dallamokhoz, amiket Indiában, Afrikában és Kínában hallottam. Ez azért van, mert a tömeget informáló média ateisták kezében van. Hacsak a komponista nincs betelve Szent Szellemmel, könnyen sötét, pesszimista és negatív zenét fog írni, amelynek a ritmusa és melódiája károsan hat. Ma újra vidám zenére lenne szükségünk.

Egyszer a Los Angelesi temetőből kijövet hirtelen csodálkozva ébredtem rá, hogy énekelek. Egyik tanítóm temetésén vettem részt, aki nagyon jó barátom volt, és akinek sok szellemi áldást köszönhetek. A kedves ember temetése után tulajdonképpen szomorúnak kellett volna lennem. Elgondolkozva ezen, felismertem, hogy hangulatom csak folytatta az Istentisztelet végén énekelt Halleluját, a győztes éneket, ami a keresztyének halál feletti győzelmét hirdette. Ez űzte el a gyászt, és örömre indított.

Bizonyított tény, hogy a zene befolyásolhatja hangulatunkat. Már Saul király idejében is így volt ez, hiszen Dávidot, a zsoltárost hívták, hogy játsszon hárfán, mikor „a gonosz szellem Saulra szállt”. A hárfa gyönyörű hangja – mivel egy olyan szellemi ember szólaltatta meg, mint Dávid –, Saul lelkiállapotára gyógyítólag hatott (1Sám 16,23).

Zene a családban

Sok zenét kellene hallgatni minden családban, de nem akármilyet. A jó, felemelő háttérzene enyhíti a bosszúságot és a kellemetlen zajokat. Gyermekeknél is, felnőtteknél is felvidíthatja a kedélyeket. Vasárnap reggelenként nyilván minden keresztyén családban sok bosszúság és konfliktus akad, ha csak úgy gyorsan lenyelik a reggelit, sietve intéznek el dolgokat, és végül rossz hangulatban indulnak az Istentiszteletre. Okos szülők, akik ismerik a vasárnap reggelnek ezt a kapkodását, a zene lecsendesítő hatására számítanak, amikor korálokat hallgatnak a rádióban vagy kazettáról. Aki az „Erős vár a mi Istenünk” dallamára ébred, nagy valószínűséggel nem fog a reggeli alatt morgolódni.

Valaki megfigyelte a zene befolyását a családi életre, és azt a javaslatot tette, hogy reggel elevenítő zenét, délután vidámat és este nyugodt zenét hallgassanak.

A fiatalok szinte kivétel nélkül előtérbe helyezik a kemény rockot vagy a gyászos dalokat, amelyek általában nem használnak érzelmi fejlődésüknek. Meg vagyok róla győződve, hogy a keresztyén család ellenállhat ennek úgy, hogy építő alternatívát ajánl. Csak így ébreszthet érdeklődést a jó zene iránt.

Aki hajlik a búskomorságra, annak azt tanácsolom, hogy gondosan válassza meg a hallgatott zenét. Legyen az vidám, hogy emelje a hangulatát! Ne a saját állapotának megfelelő zenét válasszon, hanem olyat, ami jobb kedvre deríti!

Egy börtöncella a legkevésbé látszik alkalmasnak a dicsőítésre. Pál apostol és kísérője, Silás azonban – amikor bebörtönözték őket az evangélium hirdetése miatt, és mert kiűzték a démont egy fiatal lányból – ezt az alkalmat is felhasználták arra, hogy énekléssel kergessék el sötét gondolataikat. Nemcsak börtönbe vetették, de meg is ostorozták őket, kezüket és lábukat pedig kalodába szorították. Nem panaszkodtak Istennek és nem volt bennük önsajnálat, hanem elkezdtek hálaadó éneket énekelni. Ennek eredményeképpen találkozhattak az első európaiak Jézus Krisztussal. Ugyanakkor saját hangulatuk is felderült és stabilizálódott.

A Biblia tanítja, hogy abból, aki bűntől szabadon és Istennel összhangban él, természetesen fakad a vidám hálaének. Aki Isten nélkül él, az előnyben részesíti a komor hangulatú zenét, és ilyen énekeket is énekel. A Példabeszédek 29,6 ezt írja: „Az igaz ember énekel és vigad”. A Biblia elejétől a végéig arról tanúskodik, hogy az Istennel való kapcsolat és az Ő csodálatos útai és művei az embert énekelni tanítják: „Dicsérjétek az Urat, mert nagy dolgokat cselekedett, legyen ez tudtára az egész világnak” (Ézs 12,5). „Ujjongjatok egek, mert az Úr végbevitte. Ujjongjatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, az erdőkben minden fa, mert megváltotta az Úr Jákóbot és Izráelben megdicsőíti magát” (Ézs 44,23).

Izráel nagy énekese így kiált fel: „Vígan énekelj az Úrnak te egész föld. Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel, menjetek eléje vigassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, Ó alkotott minket és nem magunk, az Ó népe és az Ő legelőjének juhai vagyunk. Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel, adjunk hálákat neki, áldjátok az Ő nevét. Mert jó az Úr, örökkévaló az Ó kegyelme és nemzedékről-nemzedékre való az Ó hűsége” (Zsolt 100).

Lelkileg gyógyító hatása van a vidám, eleven zenének, ehhez hasonlóan a hálás gondolatok és szavak is gyógyítanak, és elkergetik a búskomorságot. Ahogy a depresszió depressziót táplál, úgy hoz létre az öröm örömet. A zene hozzásegít a helyes magatartáshoz és a búskomorság elkerüléséhez.