Hogyan maradjunk talpon?!

Hogyan őrizhetjük meg gyermekeinket a depressziótól?

A szülők nagyon megdöbbennek, ha gyermekeikben már egészen fiatal korban depresszív hajlam jelentkezik. Az ilyen gyermek rendszerint visszavonul, természetellenesen nyugodt és elkülönül. Nincs kedve más gyermekekkel játszani, elbújik, és közben azt reméli, hogy valaki felfigyel az ő nyomorúságára. A szülők csak a legvégső esetben gondolnak depresszióra. Addig pedig csalódottságukkal és bosszúságukkal csak még nehezebbé teszik a dolgot. Ha a depresszív gyermek nem húzódik félre, akkor az a törekvése, hogy bosszúságát felhalmozza, míg végül annyira eltérő lesz a magatartása, hogy „problémás gyermekké” válik. Talán több mindent tönkretesz, hogy felfigyeljenek rá, vagy verekszik a többi gyermekkel, és így előbb-utóbb ő lesz a „fekete bárány”. A szülőknek az ilyen magatartást segélykiáltásként kellene felfogniuk. A gyermek vágyódik szeretetükre, és támaszt keres. De ha a szülők bosszankodnak magatartásán, csak az elutasítottság érzését erősítik meg benne. Önértékelése fogy, dühe nő, és újabb nemkívánatos magatartást vesz fel.

A statisztika kimutatja, hogy az ilyen belső magatartás öngyilkossághoz is vezethet. Hiszen a gyermekek sokszor fantáziavilágban élnek és a Tv-ben sok erőszakoskodást látnak. Nem éttik meg, hogy a halál valami végleges. Időnként önpusztító módon akarnak a szülőkön bosszút állni, ugyanakkor mégis remélik, hogy visszatérnek az életbe. Így dobja el az életét sok depresszív gyermek. Ez korunk egyik tragédiája. Ha öngyilkossági kísérlete nem is sikerül, szinte biztos, hogy egy önmagát mindig elutasító magatartás és negatív gondolkodásmód alakul ki benne. Kudarcai egy életre megpecsételhetik a gyermeket lelkileg és szellemileg is.

Egy örökbe fogadott fiú gondokat okozott nevelőszüleinek, s mivel furcsán viselkedett, eljöttek tanácsadásra. A fiú az iskolában butának, ügyetlennek látszott, pedig intelligenciahányadosa igen magas volt (145 feletti). Jártas volt a természettudományokban, és elektronikai ismeretei vetekedtek egy mérnökével. A szülők, élve azzal a szellemi erőforrással, amit az Istenben való hitből merítettek, elhalmozták a fiút szeretetükkel, bizalommal és elismeréssel. Így depresszív hajlamai fölé tudták őt emelni. Aki gyermekeket kapott ajándékba, szívlelje meg a következő 16 tanácsot:

1. Szeretet. A gyermekkori depresszió fő oka a szeretethiány. Ha a gyermek nem kap elegendő szeretetet a szüleitől, agresszív lesz és sajnáltatja magát. Isten úgy teremtette a gyermeket, hogy ösztönösen keresi a szülők vonzódását. Lelki szükséglete a szeretet, mint ahogy testének a táplálék. Szerintem ma sok felnőtt azért betegszik meg mindig újra depresszióban, mert csecsemőkorában nem szoptatták.<!--[if !supportFootnotes]-->[1]<!--[endif]-->

A humanista felfogás, amely Istentől függetlenül képzeli el az életet, azt is tervbe vette, hogy a fiatal anyákat az anyatejjel egyenlő értékű tápszer használatára buzdítsa. Arra azonban nem gondoltak, hogy egy üveg nem pótolja az anyai szeretetet. Zsidó orvosok egy csoportja New Yorkban klinikát nyitott árva zsidó gyermekek részére. Minden higiénikus intézkedést megtettek, hogy a csecsemőket védjék a fertőzések ellen, sőt még baktériumölő lámpákat is felszereltek, amelyek a levegőt tisztították. A gondozónőknek etetéskor friss, fertőtlenített köpenyeket és gumikesztyűket kellett hordaniuk. Elborzadva állapították meg, hogy a halandóság ezen a klinikán háromszor akkora volt, mint egy hasonló kórházban Mexikóban. Mi hiányzott hát itt? A kórházi beszámoló hihetetlennek tűnt. A mexikói kórháznak nem volt elég személyzete, nem voltak szakképzett betegápolói, és a New Yorkiak véleménye szerint sem higiénikus nem volt, sem a modern orvostudomány követelményeinek nem felelt meg. Etetéskor azonban minden kis csecsemő a gondozó karjában pihent, míg New Yorkban ezt nem tették. A gyermek lelke számára épp olyan fontos a gyengédség és a kimutatott szeretet, mint a teste számára az anyatej. Szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a Teremtő adta ezt a létfontosságú kapcsolatot!

Minden gyermek, a legkolerikusabb is, vágyódik a szeretetre. Ha ebben a korban megkapja, valószínűleg normálisan fog fejlődni, és ő maga is ki tudja majd mutatni a gyengédséget. A lelkileg rosszul táplált gyermek vagy érzéketlen lesz, vagy kierőszakolja a szeretetet.

Amikor első gyermekünk iskola előtt állt, árva gyermekeket fogadtunk be. Sohasem fogom elfelejteni a sötétbőrű négyéves Karolt, aki egy évig lakott nálunk. Anyja cserbenhagyta, apja ismeretlen volt. Mire hozzánk jutott már nyolc családban megfordult. Soha nem láttam még ilyen gyermeket, aki olyan gyakran igényelte, hogy csókolgassák. Valahányszor Lindát, a leányunkat megcsókoltuk, ő még többet kívánt. Isten emberfeletti szeretetére volt szükségem, hogy megadjam ennek a gyermeknek azt a szeretetet, amire vágyott.

2. Elfogadás. Szükségünk van arra, hogy a hozzánk legközelebb állók elfogadjanak. Némelyik gyermek fél, hogy ők nem igazán testi leszármazottai szüleiknek, hátha elcserélték őket a kórházban. Külsőnket, képességeinket és szokásainkat is el kell fogadnunk. Ha a gyermek tudja, hogy szülei akarták és várták, akkor boldognak lehet őt mondani. Tanácsadásomon sok gyermek ezzel a szomorú mondattal kezdi: „Szüleim tulajdonképpen nem akartak engem, én tévedésből jöttem a világra”. Ezen a belső falon nagyon nehéz átjutni.

Ha a szülők a gyermek gyengeségeire nem negatívan reagálnak, ez az érettség jele. A legtöbb konfliktus azért keletkezik, mert a szülők tulajdonképpen a gyermekben megmutatkozó saját gyengeségeikkel harcolnak. Ezeket önmagukban elutasítják, így a gyermekben sem tudják elviselni.

Nem indulhatunk ki abból, hogy a gyermek megérti, hogy az elutasítás nem neki szól, hanem azoknak a vonásoknak, amelyek szüleit saját gyengeségeikre emlékeztetik. A gyermek a szülő magatartását teljes elutasításnak értelmezi.

Az érett szülő felismeri gyermekében saját lelki, testi, és szellemi vonásait. Ha megtanultál önmagadra igent mondani, gyermekedet is el tudod fogadni. Ha pedig a gyermek tudja, hogy elfogadod őt, akkor már segíthetsz neki abban, hogy gyengeségeit legyőzze.

3. Kerültük a bosszúságot otthon! A destruktív (pusztító) harag minden formája káros a gyermekre, aki természete szerint mindent magára vonatkoztat. S így azt tartja, hogy ő az oka a szülő dühének. Bizonytalan és érzékeny gyermek lesz, negatív magatartása erősödik, ez pedig a szülőket egyre jobban bosszantja. Különösen a fiatal szülők nagyon türelmetlenek, és ez szigorú szavakban, büntetésben mutatkozik meg, aminek hatására a gyermek még kevésbé fogja elfogadni magát: ez az önsajnálat és a depresszió táptalaja.

4. Nyíltan mutasd ki szeretetedet! Szükséges, hogy a gyermekek védettségben és szeretetben tudják magukat. Válásnál kénytelenek a jobban szeretett szülőt választani. Ha az apa és az anya kiabálnak egymással, a gyermekek érzései összekavarodnak, gátlások keletkeznek bennük, amik akadályozni fogják őket abban, hogy később szeretetből adják magukat egy másik embernek. Ha a szülők elválnak, a gyermekben erős fenntartások ébredhetnek azzal a szülővel szemben, akinél lakik, másik szülőjéről pedig fantáziálni fog, és róla sem lesznek reális elképzelései. Viszont szeretetben és elrejtettségben tudja magát, ha azt látja, hogy szülei szeretik egymást.

Saját gyermekkoromra visszagondolva, én egy gazdasági válság idején nőttem fel. Apám 10. életévem előtt meghalt és 28 éves anyám 3 kicsi gyermekkel maradt egyedül: ötéves húgommal, 7 hetes öcsémmel és velem. Nekem nem kellett bizonytalanságokkal harcolnom, soha nem éltem át, hogy engem nem szeretnek. Apám szeretetteljes ember volt és bár korán elvesztettük, fel tudtam fogni, hogy meghalt és nincs többé velünk. A probléma a válásnál egészen más. Anyám szeretete és nagy bizalma Istenben megtanított optimista módon számolni azzal, hogy mindig lehet megoldást találni, bármilyen problémák jelentkezzenek is. Minden gyermeknek joga lenne az ilyen szeretetre és bizalomra. Gyakran emlékszem szüleimre, de leginkább az jut eszembe, ahogy apám bejött a konyhába, anyámat a karjaiba zárta, és gyöngéden megölelte. Ezt látva szívemben mindig ott volt az elrejtettség érzése. Napjaink gyermekeiben sok neurózis elkerülhető lenne, ha ilyen kézzelfoghatóan élhetnék át szüleik egymás iránti szeretetét.

5. Szabályok, amelyekhez a gyermek alkalmazkodni tud. Egy ingadozó hídon könnyebb átmenni, ha van korlát. Minden gyermeknek szüksége van magatartását szabályozó korlátokra. Ezeket a szülőknek egyszerűen, világosan és szeretetben kell megadni. Az életkorral ezek változnak ugyan, de számolni lehet azzal, hogy a gyermek először kipróbálja, meddig mehet el. Lehetnek tilalmak, amiken a gyermek bosszankodik, gyötri a szüleit, kényszeríti őket a feloldásra, de ha eléri, amit akart, csökkenni fog benne a szülei iránti tisztelet.

6. Segítő fegyelmezés. Ha a szülők túl elnézők, a gyermekek fegyelmezetlenek lesznek. A Biblia világosan tanítja, hogy fegyelmezés nélkül kikerülhetetlenül félrenevelik a gyermeket. „A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság, de a fenyítés vesszeje messze elűzi tőle azt” (Péld 22,15). A pedagógusok állítják, hogy leghatékonyabban úgy lehet tanulni, ha abban az érzelmek is szerepet kapnak. Egy komoly verés a vesszővel, vagy más szeretetből fakadó fegyelmezés mély benyomást tesz a gyermekre. Pillanatnyilag talán elutasítva tudja magát, mégis észre kell vennie, hogy bizonyos dolgokat nem tehet meg. Ha nem igazítják útba, sok értékes leckét nem tanul meg. A fegyelmezés feloldja a belső feszültséget. Egy gyermek komoly bűntudatot érezhet, ha rosszat tett, és ha fáj is neki a büntetés, könnyebb lesz a szíve. Hogy a gyermekek sokszor már röviddel a büntetés után jókedvűek, annak ez az oka.

Tulajdonképpen elleneztem, hogy György a családunkba jöjjön. Mi szülők még nem voltunk 30 évesek és egy tizenéves nehéz diónak tűnt. De a szociális munkás kijelentette, hogyha Györgyöt nem fogadjuk be, akkor nevelőintézetbe kerül. Szülei vitatkoztak, anyjának ígérték, a fiú azonban feltétlenül az apjánál akart maradni. Addig valahogy kijöttünk Györggyel amíg megkapta, amit akart, de amint neki is, mint saját gyermekeinknek, feladatokat adtunk, romlani kezdett, majd napról napra rosszabbodott a helyzet. Bátran rombolt szét tárgyakat, nem akart engedelmeskedni, szidalmazott minket. Feleségem egy vasárnap délután kérte, hogy mossa el az edényt, ő ellenkezett, szemtelenkedett és ugyancsak megsértette a feleségemet.

Apám mellett fájdalmasan tanultam meg, hogy aki férfinak nevezhető, nem engedi, hogy feleségével rosszul bánjanak és megsértsék, ha azok a saját gyermekei is. A konyhába mentem, és figyelmeztettem Györgyöt, hogy kérjen bocsánatot. Ő vonakodott. Mondtam, hogy választhat, vagy egy alapos verés, vagy a bocsánatkérés. Ő így válaszolt: „Ezt nem mered megtenni!” Elfogadtam a kihívást, bevittem a hálószobába és kézzelfogható leckét kapott.

15 perc múlva György megjelent a konyhában, barátságosan beszélgetett velünk és vidám volt, sőt segített nekem a törölgetésben. Ez a verés megmutathatta neki, hogy mi valóban szeretjük, és a lelkiismeretét is felébresztette helytelen viselkedése miatt. Az élet újra elviselhető volt a család számára.

Ha általában más is az emberek véleménye, a helyesen alkalmazott testi büntetés nem káros a gyermekre. Sőt az ellenkező hatást váltja ki. A megbüntetett gyermek így tudja meg, hogy szülei szeretik. Az a gyermek, aki bűntudata miatt dacos és irányíthatatlan, megfelelő testi büntetés után figyelmes, engedelmes és szeretetteljes lesz. De az a gyermek, akit nem utasítanak rendre, nehezen érzi magát elfogadottnak.

Meg kell említenünk, hogy a nevelésre jogosultaknak egyet kell érteniük a magatartási szabályok dolgában, másként a gyermek kijátssza az egyiket a másik ellen, így a család kettészakad és ez minden fegyelmet aláás. Soha nem szabad a gyermek előtt megtárgyalni a véleménykülönbségeket. De ha a szülők közös alapot találtak, akkor azt alaposan beszéljék meg a gyermekkel is, akkor is ha az egyik szülő nincs ott. Láttam teljesen normális gyermekeket kis szörnyetegekké válni tizenéves korukra, mert anyjuk tudtukra adta, hogy az apa követelményeit figyelmen kívül hagyja, ha az elment a munkába. Épp ilyen káros hatású és éretlen dolog, ha az apa úgy próbálja gyermekeit maga felé fordítani, hogy kevésbé szigorú, mint az anya. Az ilyen szeretet rövid életű, és csak zűrzavart és lázadást okoz.

7. A következetesség nagyon fontos. A fegyelmezésben a legfontosabb következetesnek lenni. Ez nem csak az egyes gyermekekre vonatkozik, hanem arra is, hogy a gyermekeket egyformán kezeljük. Ha megígéred a verést, akkor tedd is meg késedelem nélkül.

8. Legyél igazságos – egy gyermek sem tökéletes! A legtöbb fiatal szeret beszélni élményeiről. Az apa és anya állítsák be magukat erre. A gyermek boldogabb, ha érzéseit elmondhatja a család előtt. Gyakoroltassuk a gyermekkel a logikus érvelést, megokolást, hogy ne csak érzései alapján reagáljon.

9. Beszélj korán Isten szeretetéről. A keresztyén szülők által nevelt gyermek boldog lehet, mert a szülők szeretete mellett Isten szeretetét is megismerheti. Legjobb ha a gyermekkel első éveiben közlik ezt. „Isten szeretet”. Ezt az éneket minden héten lelkesen éneklik már a vasárnapi iskolában is, mert ez bizonyság nekik. Sok gyermeknél a hiányzó szülői szeretetet pótolja, és ellensúlyozza ez a tudat. Ez teszi lehetővé, hogy a gyermek normális beállítottsággal induljon el az életben.

10. Vezesd gyermekedet fiatal éveiben Krisztushoz! Minden embernek el kell fogadnia Krisztust személyes Megváltójának, és ez minél előbb történik, annál több lelki-szellemi károkat okozó veszély kerülhető el. Lelkileg érlelődik így a gyermek, és bizalommal nézhet a bizonytalan jövőbe.

11. Védd gyermekedet a negatív gondolkozástól! A gondolkodásmód már fiatal korban kifejlődik. Ügyelj gondosan arra, nem látsz-e gyermekedben negatív gondolatokat vagy állandó elégedetlenséget. Erősítsd benne azt a tudatot, hogy Krisztus által mindenre van ereje. Tudasd vele, hogy ami ma lehetetlen, holnap lehetséges lehet. Az élet iránti pozitív magatartás nem magától alakul ki, hanem a szülők állandó, türelmes nevelése folytán.

A szüntelen kritika és elutasítás káros a gyermekre. Nemrégiben tanúja voltam egy beszélgetésnek: az apa megmagyarázta a fiának – másodikos lehetett –, hogyan kell kivenni az újságot az automatából. A gyermek örömmel hozta, ugrott egyet és nyilván várta a dicséretet. De mosolya csakhamar eltűnt és félelemnek adott helyet, mert apja ott mindenki előtt ostobának nevezte. A fiú az előző napi újságot hozta. Az apa nem tudta, hogy a nyilvánosság előtti megalázó kritika nem kimondottan a felelősségérzet fejlődését segíti elő.

12. Az akadékoskodás betegség. A zsémbeskedés káros, mert a nyíltan kimondott kritikának nemcsak a beszélőre van negatív hatása, hanem minden hallgatóra is. A mindig akadékoskodó gyermek hajlik a búskomorságra. Tiltsd meg gyermekednek, hogy állandóan kritizáljon.

Egyik 15 éves gyermekünk gyakran kifogásolt különböző dolgokat. Semmi nem tetszett neki. Végül elhatároztuk, hogy föllépünk ez ellen. Az 1Tesszalonika 5,18-ban megmutattuk neki, hogy kritikája nem Isten akarata szerint való. Első szava ez volt: „De...” Félbeszakítottam. „Semmi de, mától kezdve megtiltjuk neked, hogy ebben a házban akadékoskodj. Mi boldog család vagyunk és rád is szükségünk van ahhoz, hogy ez így is maradjon.” Három hét múlva pozitív fejlődést láttunk. Ma ennek a fiúnak egészen más a magatartása.

13. Mutasd meg gyermekednek, hogy az önsajnálat káros! Természetes, hogy a gyermek önsajnálatba menekül, mert nem tud lépést tartani a felnőttekkel. Még a harmadik gyermek is hajlik az önsajnálatra, ha az idősebb testvérekkel verseng. Ha a gyermeknek újra meg újra kedvesen elmondjuk, hogyan lehet visszaszorítani ezt a rossz hajlamot, akkor megőrizzük őt olyan gondolatmenetektől, amelyeken később már sokkal nehezebb volna változtatnia.

14. Hála. Minden keresztyénnek tudnia kellene, hogy a hála feloldja a sötét hangulatot és akadályozza a depressziót. Ha a gyermek megtanulja, hogy először Istennek, aztán szüleinek legyen hálás, akkor a legjobb úton vagyunk a búskomorságtól mentes, szabad élet felé. Mondjuk meg nekik már korán, hogy legyenek hálásak az ételért, a szeretetért, az egészségért, a tanítókért és a barátokért és hogy tető van a fejük felett. A gyermekek bámulatraméltó képességgel tudnak szellemi igazságokat felfogni és könnyebben megértik, mint a felnőttek, hogy Istennek terve van a sok visszás körülmény közepette is. Tedd gyakorlattá gyermekeid életében ezt a mondatot: „Adjatok hálát mindenért” (1Tesz 5,18). „Akkor öreg korában sem távozik el attól” (Péld 22,6).

15. Törődj gyermeked fejlődésével. A legtöbb szülő hajlik arra, hogy olyannak lássa gyermekét amilyen, és nem olyannak, amilyennek lennie kell majd. Emlékszem, egyszer ránéztem a fiaimra és azt kérdeztem, vajon lesz-e belőlük valaha valami. Ma büszke vagyok erre a két fiatalemberre. Fedezd fel gyermekedben a rejtett tehetségeket, s ne csak a mostani állapotukat lásd, ezt a kis egoista, fegyelmezetlen, maszatos kölyköt. Legyél szeretetteljes és türelmes, mert a gyermek még nem tud különbséget tenni szülei kritikája és a saját magatartása között. Boldog az a gyermek, akinek szülei felismerik, hogy Isten kegyelme által egy napon kiegyensúlyozott és boldog felnőtté válik.

16. Járj elől jó példával! Minden gyermek a szülei példáján tanul a legtöbbet. Ha látja, hogy negatívan gondolkozol, sajnálod és nem fogadod el saját magadat, ugyanígy tesz majd ő is. A búskomorságot legyőző magatartás azonban gyermekeinkben is jó szokásokat fog kialakítani.

A szakemberek szerint bizonyos családokban gyakori a depresszió. Két okot mondhatunk erre: öröklés a temperamentumban és tanulás a család példájából. Gyermeked adottságait nem tudod meghatározni, de nevelése a te kezedben van. Feltételezem, a depresszió azért válik gyakorivá egy családban, mert a szülők utánozzák szüleik rossz példáját. Régóta megfigyeltem, hogy depressziós gyerekek, akiknek szülei búskomorságra hajlanak, éppen úgy beszélnek és gondolkoznak, mint ők.

Olykor megdöbbentő, mennyire mély a hasonlóság. Minden apa és anya kérdezze meg magától: Ha gyermekem felnőttként úgy fog gondolkozni és beszélni, mint én, boldog és kiegyensúlyozott lesz-e, vagy magatartása a depressziót segíti elő?